„Aki szegény az a legszegényebb”
Van egy elfeledett rétege a társadalomnak. Ma már szinte tudomást
sem veszünk róla. Azt gondoljuk ugyan ők mások, ők nem mi vagyunk. Kínos
vitákat folytatunk róluk, elemezzük őket, mint egy kőzetet a Marsról.
Figyeljük, hogyan élnek, hogyan szeretnek, szajkózzuk az ócska sztereotípiákat,
s közben egyre csak távolodunk tőlük, s azt hisszük ezzel erős, áttörhetetlen falat
emelünk köréjük. Kerüljük a velük való találkozást, a közös pillantásokat. Félünk
tőlük, mint egy járványtól, nehogy
