EGY ÁTLAGOS SZÜLŐI ÉRTEKEZLET MARGÓJÁRA...

Helyszín: egy átlagos magyar gimnázium ebédlője (kicsit koszos, kicsit büdös, kicsit levegőtlen, de a mienk).

Alkalom: egy átlagos szülői értekezlet. 

Résztvevők: átlagos és (mint később kiderül) átlagon aluli magyar szülők. 

Téma: egy átlagos magyar szalagavató és ballagás.

Egy átlagos gimnázium, átlagos ballagó osztályában a szülői értekezleten arról folyik a legfőbb vita, bár még vitának sem nevezném, inkább arról folyik az egyeztetés, hogy a keringőhöz a ruhát melyik szalonból érdemesebb megrendelni, a kék melyik árnyalata illik jobban egy ballagási szertartáshoz, s az ing fehér legyen vagy inkább halványan csíkozott. Magát eddig átlagosnak gondoló szülő nem érti az uniformist, nem érti miért kell szabósággal varratni, miért nem lehet farmerben és ingben elballagni, elvégre 18 éves kamaszokról beszélünk. Átlagos szülő persze határozott, kőkemény érvekkel magyarázza meg mindezt: "Mert ez a szokás." Ennyi, pont, minek következtében magát eddig átlagosnak gondoló szülő hirtelen átlagon alulivá minősül.

Átlagon aluli szülő azért még megpróbál érvelni az egyéniség, a különbözőség védelmében. Próbálja elmagyarázni, hogy minden gyerek más, hogy nem mindenkinek áll jól ugyanaz a fazon, hogy az egyik gyerek ezt a színt szereti a másik amazt, a májusi melegben felesleges a zakó, és szerinte akár rövidnadrágban is ballaghatnak elvégre a 21. században vagyunk.

Átlagos szülő mindezt meg sem hallja, már arról beszél, hogy teljesen rendjén valónak tartja, hogy az osztályfőnöknek varratott ugyanolyan uniformis árát "a szülők majd összedobják". Na de átlagos osztályfőnök ezt nagyvonalúan visszautasítja, mint mondja, neki a szabóság ezt ajándékba adja, ha van legalább 20 megrendelő. Ennyi, pont! Minek következtében átlagos szülő még elejt egy "Jaj ugyan már ez a mi költségünk." mondatot, míg átlagon aluli szülő ezen a ponton érti meg az uniformis, a szabóság és a szokás szükségességét.

Egy átlagos szülői értekezleten e mellett persze szó esik az átlagos érettségiről is, ami a tavalyi ballagóknak közel 1 milliójába (EGY MILLIÓ FORINT, igen mindenki jól olvasta) fájt, elhangzik ugyan egy "Azért az már túlzás" félmondat, de az idén sem szabadna szégyenben maradni. Átlagos szülő már hidegtálról és köretről beszél, és szerinte már idejében ki kell kölcsönözni a kávégépet. Átlagon aluli szülő ekkor még mindig a milliós kijelentést próbálja értelmezni. Hát nem megy neki! Közben persze félfüllel hall mindent, ami elhangzik. Hirtelen gyanakodni is kezd, vajon tényleg jó helyen jár-e. Mikor ráeszmél, hogy igen felteszi a nagy kérdést "Ti most miről is beszéltek?"

Átlagos szülő értetlenül néz rá "Hát az érettségiről és a vizsgáztatók megvendégeléséről." Ennyi, pont! Minek következtében átlagon aluli szülő még mindig nem érti miről is van szó, milyen vizsgáztató milyen megvendégeléséről.

Villámgyorsan jön is a magyarázat, miszerint átlagos magyar gimnáziumban átlagos szokás, hogy az érettségi vizsga ideje alatt az érettségiztető tanárokat ínycsiklandó ételek tömkelege, frissítők, gyümölcsök, sütemények és kávé várja egy kijelölt teremben. Ennek költségét átlagos magyar szülő biztosítja, mert hiszen az ő gyerekét vizsgáztatja. Átlagon aluli szülő megérti, hogy az iskolában ez a szokás, de nem érti, hogy ezt a szokást miért kell követni. Átlagon aluli szülő úgy tudja (és ez nemcsak városi legenda!), hogy átlagos vizsgáztató tanár egy átlagos érettségin elvégzett munkáért munkabért kap. Ennek persze hangot is ad, nem egyszer, nem kétszer, mire végül egy átlagos, egyébként pedagógus és vizsgáztató szülő végre reagál: "Tudod te mit jelent ott ülni reggeltől délutánig? Mégsem vehetem elő a szendvicset a táskámból." Átlagon aluli szülő joggal kérdez vissza "Neked nem ez a munkád, nem azért kapod a munkabéredet, hogy ott ülj reggeltől?" Átlagon aluli szülő a kőművest hozza példának, akinek a napidíja mellett persze szívesen lefőz egy kávét, de ennyi, nem jár neki svédasztal, sem fatányér, arra ott a fizetése, amiért megdolgozott. Átlagos szülő persze nem érti a példát, szerinte a kettő nem ugyanaz.

Átlagon aluli szülő még mindig az egy millión kattog. "Mi kerül egy érettségin 1 millióba?" kérdezi joggal. A válasz persze nem marad el, tavaly melegen tartóban várták az ínycsiklandó fogások a vizsgáztató tanárokat, s ha kifogytak a pincérek újratöltötték, de az idén talán jobb lenne frissen hozatni a szomszédos étteremből. Átlagon aluli szülőnél itt kezd elszakadni a cérna "Nektek ki a fontos? A tanár vagy a gyerek?" teszi föl a nagy kérdést, még meglehetősen türtőztetett hangnemben. Átlagos szülő egy pillanatig bambán néz, majd folytatja a "tervezgetést". Átlagon aluli szülő most már emelkedett hangnemre vált és még egyszer felteszi a kérdést: "Nektek ki a fontos? A tanár vagy a gyerek?" . Mire átlagos szülő visszakérdez: "Neked konkrétan mivel van problémád a hidegtállal, vagy a rántott hússal?" Átlagon aluli szülő ezen a ponton megérti hova került miről is van szó. De, hogy biztosabb legyen a dolgában még megkérdezi "És az érettségizők mit esznek?". Olyan sebesen jön a válasz, mint eddig soha "Nekik jó lesz a szendvics!". Ennyi, pont! Gyerekeknek szendvics, vizsgáztatónak EGY MILLIÓ! Na de a hab sem maradhat le a tortáról, átlagos szülő körültekintően, illetékesektől megkérdezte a megvendégelés mértéke befolyásolja-e az érettségi eredményét, persze választ is kapott: nem. Szóval ő biztosra ment. Megkérdezte. A vizsgáztatót. A megvendégelésről. És annak hatásáról. Igen megkérdezte.

Átlagos szülő csupán egyetlen dolgot felejtett el, csupán egyetlen apró, el azonban mégsem hanyagolható pontot nem érintett ezen a bizonyos átlagos szülői értekezleten, talán csak kifelejtette, talán csak elkerülte a figyelmét, hiszen megannyi fontos dologról kellett beszélni és döntést hozni, biztosan ez lehet a magyarázata annak, hogy egy fél mondatot leszámítva, nem tett még csak említést sem a GYEREKRŐL.

Megállapítható tehát, hogy egy átlagos magyar gimnáziumi szülői értekezlet NEM a gyerekről szól. Szól a pénzről, a pénzről na meg a pénzről, ezentúl a rongyrázásról, a s@ggnyalásról, a protekcióról, a lehúzásról, a kivagyiságról és persze átlagos szülőről. Ez a mai átlagos valóság! Elszomorító!