A minap Frei Tamás írását olvastam arról, hogy szerinte, vagy inkább számára (?) kínos magyarnak lenni külföldön. Az írás teljes terjedelmében ITT olvasható.
Igen! Valóban így van és az írás minden szava helytálló, mármint ami országunk megítélését érinti. És valóban borzasztó, hogy így van. DE! Én nem vagyok orbán, én nem vagyok rogán, én nem vagyok kövér... én egy liberális demokrata vagyok, ennek a "kurva" országnak az állampolgára, ennek a kettészakított, megtépázott országnak a "bennszülöttje". Én nem úgy gondolkodom, mint a jobboldal, én szeretem az EU-t és szeretem a szabad, liberális Európát. Én barátja vagyok az amerikainak és szeretem a finneket is, én nem parádézok putyinnal, és elítélem a baltás gyilkost. Én Charlie vagyok.
De ami a legfontosabb, hogy én ITT vagyok, itt ezen a csodálatos 93ezer km2-en, én itt vagyok otthon! Nincs nyugati kapcsolatom, nincs biztos megélhetésem valamely más országban, itt él a családom, a barátaim, itt dolgozok, ide köt minden. Ha ez nem lesz én sem leszek. Ezért én itt teszek, és beszélek, és írok és ragadok meg minden demokratikus eszközt arra, hogy tegyek egy élhető, valóban szabad és liberális országért.
És most ne értse félre senki, nem kárhoztatok senkit azért mert más országban építi a jövőjét, hogy elhagyta az országot a jobb megélhetés miatt. Tegye bárki, szíve joga. Sőt inkább örülök annak, ha egy Magyarországról elszármazott sikereiről hallok, legyen az híres ember, vagy csak egy egyszerű kétkezi munkás. De ne szánjon engem, mert itt maradtam! Igen tudom, hogy rossz az ország megítélése, igen tudom, hogy borzasztó rossz az irány amerre tartunk, igen ismerem a GDP számait, sőt továbbmegyek nap mint nap szembesülök az elszegényedéssel, de mindezt egy írás nem oldja meg, egy "élménybeszámoló" nem befolyásol semmit. Nem tesz hozzá és nem vesz el, olyan mint a homokba írt üzenet. Lehet kritikákat megfogalmazni egy amerikai kávézó teraszáról, vagy a napsütötte Velence partjainál. Lehet! Mindent lehet. De nem érdemes! Már nem! Ez rajtunk, illetve az országon már nem segít. Mint ahogyan nem segít az sem ha valaki egy országot érintő beszélgetésben "védi a mundér becsületét". Nem kell védeni, hiszen ez nem a mi mundérunk, ez nem a magyar köztársaság mundérja. Ezzel a védelemmel és az érvekkel talán többet árt nekünk, itt maradtaknak mint azt gondolná.
