ÉN NEM MEGYEK SZAVAZNI VASÁRNAP!

Talán jobb az elején tisztázni: én nem megyek szavazni vasárnap! Úgy vélem így etikus, ne kelljen végigolvasniuk a a bejegyzést azoknak, akik inkább hagyják magukat megtéveszteni egy hazug propagandával mintsem tiszta fejjel végiggondolnák mi is zajlik a színfalak mögött. Maradjanak meg sajátos komfortzónájukban, higgyék csak azt, hogy akik levették a vállukról a döntés felelősségét jól döntenek majd helyettük. Nem akarom őket meggyőzni a magam igazáról. Ez a bejegyzés nem erről szól. Egyszerűen csak mesélni akarok magamról. 

MIGRÁNS MIZÉRIA, avagy kit is nevezel te migránsnak?

Hetek óta lépten nyomon egyetlen fogalomba ütközöm: migráns. Mégis kit nevezünk mi migránsnak? Azt a családapát, aki mindenét hátrahagyva a biztos halál elől menekíti gyermekeit. Vagy azt az anyát, aki a hátával védi kislányát a szögesdrót vágásaitól. Vagy azt a fiatalembert, aki szerelmét, tanulmányait, egyetemi diplomáját hagyta a golyózáporban, hogy pesten életet mentsen? Kurva nagy fogalomzavarban van, aki őket migránsoknak,  gazdasági bevándorlóknak nevezi. Egyetlen pofon egyszerű oka van annak, hogy elhagyták hazájukat: az életüket, családjuk életét akarják menteni, mert nekik is joguk van hozzá. Mint ahogy joguk van a boldogsághoz, az álmaikhoz, egy nyugodt, de legfőképpen biztonságos élethez.

És hogy ki a migráns? Az, aki pénzért, autóért, szebb ruhákért megy más országokba, akit pusztán az euró, a font, a dollár hajt előre, az a migráns. Kérem szépen, ne keverjük össze a menekülőt a bevándorlóval!

PEDAGÓGUS DRESS CODE, AVAGY ETIKAI MIHEZTARÁS VÉGETT!

Felröppent egy hír, mely szerint a pedagógusok úgy nevezett etikai kódexhez igazodva kell példát mutassanak a felnövekvő nemzedékek számára úgy öltözködés mint káros szenvedélyektől menetes élet és tudomisén még megannyi elvárás alapján. 

Alaposan átrágtam magamban a témát, s végül arra jutottam, hogy a kódex megalkotóinak illetve az azt hatályba helyező illetékes szervnek javasolnám, hogy a pedagógusra ne csak az iskolaidőben vonatkozzanak az nagy kódex szabályai, hanem a nap 24 órájában. Mert hát ugye kérem szépem, teszem azt Kiss Gizike az 5.c-ből összefut a matektanárral a tescoban, aki éppen sört vesz az esti meccsnézéshez. A meccs közben nem átall mocskos szavakkal illetni azt a ku...a bírót, mert piros lapot ad. És mit ad isten az ablak nyitva, a nyári nagy meleg miatt, és éppen a Szabó Pistike a 3b-ből sétál ott el a szüleivel, szombat este lévén az éjféli misére igyekezve. Arról már nem is beszélve, hogy meccs után az erkélyről szemlélve a csillagokat, vagy hallgatva a város csendjét megkíván egy cigit, rá is gyújt a balga, holott a Takács Janika a 4.a-ból éppen a papagáját eteti a szomszédos erkélyen. 

KÍNOS?

A minap Frei Tamás írását olvastam arról, hogy szerinte, vagy inkább számára (?) kínos magyarnak lenni külföldön. Az írás teljes terjedelmében ITT olvasható.

Igen! Valóban így van és az írás minden szava helytálló, mármint ami országunk megítélését érinti. És valóban borzasztó, hogy így van. DE! Én nem vagyok orbán, én nem vagyok rogán, én nem vagyok kövér... én egy liberális demokrata vagyok, ennek a "kurva" országnak az állampolgára, ennek a kettészakított, megtépázott országnak a "bennszülöttje". Én nem úgy gondolkodom, mint a jobboldal, én szeretem az EU-t és szeretem a szabad, liberális Európát. Én barátja vagyok az amerikainak és szeretem a finneket is, én nem parádézok putyinnal, és elítélem a baltás gyilkost. Én Charlie vagyok. 

De ami a legfontosabb, hogy én ITT vagyok, itt ezen a csodálatos 93ezer km2-en, én itt vagyok otthon! Nincs nyugati kapcsolatom, nincs biztos megélhetésem valamely más országban, itt él a családom, a barátaim, itt dolgozok, ide köt minden. Ha ez nem lesz én sem leszek. Ezért én itt teszek, és beszélek, és írok és ragadok meg minden demokratikus eszközt arra, hogy tegyek egy élhető, valóban szabad és liberális országért. 

És most ne értse félre senki, nem kárhoztatok senkit azért mert más országban építi a jövőjét, hogy elhagyta az országot a jobb megélhetés miatt. Tegye bárki, szíve joga. Sőt inkább örülök annak, ha egy Magyarországról elszármazott sikereiről hallok, legyen az híres ember, vagy csak egy egyszerű kétkezi munkás. De ne szánjon engem, mert itt maradtam! Igen tudom, hogy rossz az ország megítélése, igen tudom, hogy borzasztó rossz az irány amerre tartunk, igen ismerem a GDP számait, sőt továbbmegyek nap mint nap szembesülök az elszegényedéssel, de mindezt egy írás nem oldja meg, egy "élménybeszámoló" nem befolyásol semmit. Nem tesz hozzá és nem vesz el, olyan mint a homokba írt üzenet. Lehet kritikákat megfogalmazni egy amerikai kávézó teraszáról, vagy a napsütötte Velence partjainál. Lehet! Mindent lehet. De nem érdemes! Már nem! Ez rajtunk, illetve az országon már nem segít. Mint ahogyan nem segít az sem ha valaki egy országot érintő beszélgetésben "védi a mundér becsületét". Nem kell védeni, hiszen ez nem a mi mundérunk, ez nem a magyar köztársaság mundérja. Ezzel a védelemmel és az érvekkel talán többet árt nekünk, itt maradtaknak mint azt gondolná. 

ÉN IS CHARLIE VAGYOK!

Párizsban ma összefogott a szabad világ! Egységbe tömörült mindenki, aki szerint a szólásszabadság, a vélemény kinyilvánítása a legalapvetőbb emberi jogok egyike. Egy szabad világban mindenkinek joga van elmondani amit gondol! Mindenkinek joga van gondolkodni és mindenkinek joga van mást gondolni. Mint ahogy ahhoz is joga van, hogy ezért semmiféle atrocitás ne érje, ne taszítsa ki a társadalom, ne kerüljön veszélybe a munkahelye és ne ontsák ki az életét. 

A Charlie ma jelképpé vált, a szabad világ jelképévé. Ma Párizsban a Charliekért szóltak. Ma Párizsban mindenki Charlie volt. Én is Charlie vagyok és az utolsó leheletemig az is maradok!
2015. január 11.

NEM HAGYHATOM SZÓ NÉLKÜL...

„A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani, ez a magyar álláspont…nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani.” Orbán Viktor 2015. január 11.

Egyik oldalamon magyar másik oldalamon román felmenőkkel visszautasítom a miniszterelnök ostoba, kirekesztő, rasszista kijelentéseit! Mindkét oldali felmenő ágam bevándorló. Román őseimet évszázadokkal ezelőtt telepítették szülőfalum területére. Magyar őseim Trianon után egy szál batyuval a hátukon szöktek át az anyaországba és telepedtek le itt. Származásom alapján tehát magam is bevándorló vagyok. Példaértékű volt, ahogy a településen e két nemzetiség egymás mellett élt. Mindenki a saját szokásai mentén, a saját anyanyelvét és vallását használva egy közös célért élt és dolgozott, hogy utódaik számára egy élhető, szabad magyar államot építsen.

DE HÁT MÉGIS KIK AZOK A CIVILEK?

Nem tudom hova tenni azt a mérhetetlen ellenszenvet és sok esetben gyűlöletet  amit magukat melldöngetve civilnek nevezők a DK és Gyurcsány ellen tanúsítanak. De nem csak ellene, hanem úgy együtt az egész baloldal illetve az egész politikai ellenzék ellen. Persze lehet bíráskodni mások felett és  ítéletet mondani, lehet helyteleníteni a döntéseit a lépéseit. Szíve joga bárkinek. Sőt mi több kell is, hiszen a kritika által fejlődünk, az érdemi viták visznek mindig egy lépéssel előbbre. 

De, hogy megbélyegzik és kirekesztik, sőt elhatárolódnak éppen attól a közösségtől, akik a kezdet óta nyíltan arcukat és nevüket vállalva kiállnak a demokrácia elvei mellett, éppen egy olyan országban ahol a sunyi mutyizgatás, a "féltem a bőröm ezért inkább befogom a pofám és tűrök" elve uralkodik, ahol