NEM VOLT MIT ÜNNEPELNI...

 Nem volt mit ünnepelni a mai estén, sokan mégis ezt tették. Habzsoltak, dőzsöltek, tivornyáztak egy haldokló beteg teste fölött. Tort ültek ők, a gyász torát, de a beteg még él, igaz testébe már szinte csak hálni jár a lélek, de a beteg MÉG ÉL!

Nem volt mit ünnepelni, hisz ez most itt a csend ideje volt. Az oltalom és az együttérzés ideje. Most, amikor sorra halnak el a demokrácia bástyái, sorra tűnnek el a szabadság zászlói nincs mit ünnepelni.
Nincs mit ünnepelni ott, ahol a halál a küszöbön áll, nincs mit ünnepelni ott, ahol a pusztulás jövője sarjad.

Nincs mit ünnepelni!

Csakis reménykedni és bízni lehet! Bízni önmagunkban, bízni egymásban, és bízni a gyógyulásban. A mai estén mi megfogtuk a beteg kezét és csöndben köré álltunk. Csupán néhány tízen, de töretlen bizalommal és reményekkel telve álltunk ott. Melegséget vittünk és fényt, hogy a beteg túlélje a zord telet és erőt gyűjtsön a gyógyuláshoz.

Így legyen!

2012. február 11. "Nincs mit ünnepelni" tüntetés a közoktatásért Gyulán